Mascagni nevéről elsősorban a Parasztbecsület jut eszünkbe, pedig hasonlóan felemelő élményt nyújthat a címe által is sugárzást, ragyogást sejtető mise, mely a Gloriát helyezi a középpontba. A szerző 1887-ben kezdte komponálni a művet, a munkafolyamatot azonban megszakította egy megrendelés: éppen a Parasztbecsületé. Nem csoda, ha a mise áradó dallamvilága, az érzelmes, romantikus ívek, a szinte drámai feszültségű pillanatok és az olykor személyes kamarahangzás – gondoljunk a briliáns hegedűszólóra a Benedictus előtt! – helyenként a Parasztbecsületre emlékeztetik a hallgatót.

A két férfi szólistára, zenekarra és énekkarra írt művet Mascagni végül 1888-ban mutatta be tanítványainak előadásában a dél-olaszországi Cerignolában. Néhány év múlva pedig ezzel a művel ünnepelték a pompázatos orvietói katedrális megépítésének 600. évfordulóját.

Pietro Mascagni

Parasztbecsület

Pietro Mascagni egyfelvonásosáért valósággal megőrült a világ: váratlanul robbant be az operaéletbe ő maga, és merész, új témát feszegető operája is, amelyet százak utánoztak utána, s amellyel olyan sikereket aratott, amelyeket később egyetlen művével sem tudott túlszárnyalni. Mascagni a verismo egyik fő művét alkotta meg: operájában mindennapi hősöket láthatunk, akik saját, fékezhetetlen szenvedélyüknek válnak áldozatává.

Rabul ejtő, érzéki muzsika, magával ragadó, feszült dráma. Szerelem, félténység - és bosszú.